Nyitólap Zöld Óvodai Élet

„Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” avagy a Föld Napja megünneplése „ Simogató- és Fűszerkertünkben”

Az Örökös Zöld Óvoda címmel rendelkező Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda Attila Óvoda beszámolója

Óvodánk a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda Attila Óvoda Tagintézménye 2013. decemberében nyerte el az Örökös Zöld Óvoda címet. E mögött azonban sok-sok munka van. A környezetvédelmi szemléletformálás, a helyes ember-környezet kapcsolat kialakítása, elindítása átszövi mindennapjainkat. Célunk, hogy óvodásaink a környezetükért felelős felnőttekké váljanak. Zöld jeles napjaink közül a Föld Napjához kapcsolódó tevékenységeinkről szeretnék röviden írni.

„Mi jut eszedbe a Földről?” – tettem fel a kérdést ráhangolódásként a csoportomban. Jöttek is a válaszok: az egy bolygó, amin élünk; a földből nőnek ki a fák meg a virágok; a Föld gömbölyű – mutatott a földgömbre egyikük. Majd az egyik kisfiú tömören csak annyit mondott: a szülőföld. Megdöbbentem, mennyire egyszerűen megfogható a világ gyermeki szemmel. Kerek egész, amelyben egységet alkot ember, állat, növény, tűz, víz, levegő, talaj. S így jutott eszembe a címadó gondolat is Radnótitól.

Óvodásaim kíváncsian forgatták a földgömböt, s megállapították, hogy nagyobb részét víz borítja. Másnap a növénysimogató és fűszerkertünkbe mentünk. A „foglalkozást” a különböző talajtípusok és a komposztáló köré építettem fel. A kertbe a „belépő” egy állatnév volt, amivel már találkoztak itt: pók, csiga, földigiliszta, vakond, katicabogár… elevenítették fel a gyerekek. Miután mindannyian megváltották belépőjüket, a vizsgálóasztalhoz mentünk. Itt külön-külön dobozban homok, kavics, termőföld volt előkészítve. Megnézték, megtapogatták, s megállapították, hogy különböző a színük, tapintásuk, szaguk, és a dobozt megrázva a hangjuk is más. Egyik szemfüles gyermekem észrevette a vakondtúrásokat is, nosza, azt is megtapogatták. Vizsgálódásunkat a komposztálónál folytattuk. A gyerekek már jól tudják, mit teszünk ide, mire használjuk a kész komposztot. Most arra voltunk kíváncsiak, mi történik itt, hogyan lesz a növényi maradékból kiváló tápanyag a növényeink számára. A kész komposztból vettünk mintát, amit aztán egy fehér lepedőre terítve könnyedén átláthattunk. „Mozog a föld!” –vették észre, és valóban, földigiliszták, ászkák, pókok, százlábú igyekezett elbújni a kíváncsi szemek elől. Egy magam rajzolta állatismertetőn be is azonosíthatták őket. A „kényesebb” lánykák nagyítóval szemlélődtek, míg a fiúk természetesen megfogták a gilisztákat. S hogy kerti barátaink munkáját láthatóvá tegyük, gilisztafarmot készítettünk. Lelkesen vetette magát mindenki a munkába. A „lakosztály”, vagyis egy nagy dunsztosüveg első szintjére homokot, majd kavicsot, végül termőtalajt tettek. Meglocsolták, és „beköltöztették” a lakókat, a komposztálóból begyűjtött néhány földigilisztát. Lesötétítettük egy fekete fóliával, majd a kert árnyékos, hűvös sarkába tettük. Találgatták, vajon mi fog történni? Megbeszéltük, hogy minden nap megnézzük a változásokat. Zárásként egymás kezét fogva kört alkottunk, s megfogalmazták jókívánságaikat a Föld születésnapjára. Végül színes krétával „benépesítették” a betonra rajzolt Földet. Sok-sok virág, fa, madár, lepke, tó, szivárvány került a közös rajzra. A következő napokban megfigyelték, hogyan lesz egyre több járat a gilisztafarmon, s hogy a különböző talajtípusok hogyan keveredtek össze. Közben párszor elhangzott a vicces versike is: „Élt egy kövér giliszta, ki járatát kihízta…” A megfigyelések végeztével visszaengedtük természetes élőhelyükre kis kertészeinket.

Ezek a gyermekek már biztosan nem tapossák el az útjukba kerülő gilisztát, s a rosszul beépült „undor” helyét felváltja a kereső, kutató kíváncsiság.

Pirbus Henriett
a Pillangó csoport óvónője