A környezeti nevelés közügy?
"A fenntarthatóság a környezet és a társadalom minden kérdését együttesen szemlélő és megfontoló tudatos társadalmat követel. Nemcsak tudatos döntéshozókra, társadalmi csoportokra, de minden egyes ember változására, tudatosságára, együttműködésére is szükség van." Gyulai István gondolatait több mint egy évtizede fogalmazta meg. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 2002. december 20-ai közgyűlésén a 2005-2015 közötti évtizedet a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította azzal a céllal, hogy az oktatásban megvalósuljanak a fenntarthatóság elvei, céljai, módszerei.
"A tanulás a fenntartható fejlődés érdekében" elfogadott stratégia feltételezi az integrált ismeretek komplex, rendszerszemléletű feldolgozását; azok gyakorlati alkalmazhatóságát; a kritikus, problémamegoldó gondolkodás, cselekvés elősegítését. A feladat megértése, megvalósítása érdekében a globális problémákat, stratégiai kérdéseket elemző, magyarázó tanulmányokat összegző művek szép számmal jelennek meg már hazánkban is. Viszonylag kevés azoknak a kiadványoknak a száma, melyek mintegy mintát, modellt nyújtva célzott korosztály számára kínálnak tudástartalmakat, módszereket, kreatív megoldásokat a pedagógiai kultúra megújításához, a fenntartható fejlődés megvalósulásához szükséges szemléletmód kialakításához.
A fenntarthatóság pedagógiája az ember helyét, szerepét a természet, az infoszféra, a szocioszféra és a szociális környezet viszonyrendszerében vizsgálja. Középpontba állítja az ember önmagával való harmonikus kapcsolatának feltételrendszerét, a testi-lelki egészséget; az ember és környezetének kölcsönhatását; az ember és a természet összhangjának biztosítását elősegítő kultúra közvetítését.
A környezeti nevelés közügy címmel jelent meg a Magyar Pedagógiai Társaság gondozásában Villányi Györgyné sorozatszerkesztő közreműködésével az óvodáskorú gyermekek számára egy hiánypótló tanulmánykötet.
Kósáné dr. Ormai Vera - Horányi Annabella "Lelki egészség, lelki problémák és én" című tanulmányukban újrafogalmazzák azt a döntő pedagógiai tételt, miszerint a pedagógus saját lelki egészsége alapvető tényező az óvodás- és iskoláskorú gyermekek fejlődésében. Kitűnően rendszerezik a lelkileg egészséges és a lelkileg sérülékeny gyermekek, a lelkileg egészséges felnőtt, az egészségvédő iskola jellemzőit. Több vizsgálati eredmény prezentálásában szembesülhet az olvasó a stressz okozta leggyakoribb félelmekkel pedagógusok és gyermekek esetében. A problémák megoldásának különböző lehetőségei közül kiemelendő a segítő szakemberek felkérése; a pedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, logopédusok, szociális munkások egymást is támogató szakmai együttműködése az óvodai és iskolai mentálhigiénés fejlesztésben. Izgalmas "éntükör" zárja a tanulmányt (21-43.o.), mely az első szembesülés után, ajánlatos a pedagógusoknak egymás közötti megbeszélésre, megvitatásra.
Bihariné dr. Krekó Ilona és Kanczler Gyuláné dr. az óvodakert jelentőségét mutatják be a fenntarthatóságra nevelés egyik fő színteréül. Örvendetes a kert újrafelfedezése a pedagógiai kultúrában. Az óvodakerti lehetőségek széles körű feltárására és bemutatására vállalkoztak a szerzők: "Az egészség megóvását segíti a különböző zöldségek ottani termelése és elfogyasztása. Az egészségfejlesztésben jelentős a gyógynövények fajainak, termesztésüknek, hatásuknak a megismertetése, a környezettudatos szemlélet alapozásában a hulladékok összmennyiségét csökkentő, a talajerő-utánpótlást jelentő zöldhulladékok hasznosításának, köztük a komposztálásnak a megtapasztalása." (47.o.) A fenti gondolatok jegyében a szerzők valóságos útmutatót készítettek az óvodakert arculatának tervezési szempontjaihoz, a kertművelést meghatározó talajtípusokról, a kertműveléshez szükséges eszközökről, illetve magáról a kerti munkálatokról, a telepítésre javasolt fafajokról. A tanulmányt tovább színesítik, gazdagítják "A Biblia növényei az óvodakertben", a "Madárbarát kert" és az "Aromakert" fejezetek. Végül a sort, illő módon a kerthez, a komposztálás, mint fontos tevékenység zárja.
Klein Ibolya két óvodai projekt feldolgozását mutatja be az olvasónak "Mindennapjaink - kicsit más - projektjei" című tanulmányában. A "Könyv- és Étteremprojekt" szemléletesen rendszerezi a tevékenységköröket, s a képességfejlesztés aktuális területeit.
Janterné Oláh Ilona "Nem minden hulladék szemét" mottó alatt az óvodai hulladékszelektálás lehetőségeit és módszereit veszi sorra konkrét javaslatokkal, példákkal illusztrálva.
A kötet záró fejezetében Fehér Ágota foglalja össze "a környezeti nevelés lelki sokoldalúságát" történeti megközelítéssel Várkonyi Dezsőtől, Kodály Zoltántól kezdve a mai kiváló témagondozók - Dúll, Kopp, Buda, Bagdy - kiemelkedő megállapításai alapján.
A kötetet nemcsak óvodapedagógusoknak, hanem minden környezetért felelősséget érző Kollégának ajánlom.
Kovátsné dr. habil. Németh Mária
Megjelent: A Kisgyermek 2009. III. évfolyam, 3. szám
