A külső világ fejlesztésének lehetőségei a néphagyományőrzés és a környezetvédelem tükrében

Melyek azok a kiemelt nevelési elvek, amelyek segítik a környezettudatos magatartás megalapozását? Hogyan lehet tartalmassá tenni a jeles napokat? Gyakorlati tanácsok

Gyermekképünk egy derűs, kiegyensúlyozott, harmonikusan fejlődő gyermek, aki nyitott az őt körülvevő világ ingereinek a befogadására. Érdeklődő, nyíltan és szorongásmentesen beszél. A nyugodt óvodai légkörben szívesen választ a számára vonzó tevékenységi formák közül, amelyek segítségével alakulnak, erősödnek az iskolai tanuláshoz is szükséges készségei. Fontosnak tartom, hogy képes legyen szeretetet adni, másokra figyelni, a társakért tenni, a másságot elfogadni. Korához képest érzi a család, az óvoda, a szülőföld fontosságát. Ismeri környezetének szokásait, néphagyományait.

Szerintem a pedagógus feladata, hogy biztosítson számára egy olyan tanulási lehetőséget, ahol az aktív cselekvés útján maga a gyermek jusson el az ismeretig.

Kiemelt nevelési elvek

A gyermeknevelés elsősorban a család joga és kötelessége. Az óvoda csak a családdal együtt tudja betölteni nevelő szerepét. Azon vagyunk, hogy kölcsönös bizalom hassa át az óvónő kapcsolatát a családdal.

  • A néphagyományok, a népszokások keretei között az ünnepek, az érzelmekre mélyen ható élmények fontos részei óvodai nevelésünknek.
  • A gyermeklélektanra épülő, a játék és a mese szerepét hangsúlyozó óvodai nevelést tartjuk számunkra követendőnek.
  • Az óvónő hivatásából fakad: a gyermekek egyéni különbségének tiszteltben tartása, nagyfokú tolerancia, empátia.
  • A gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés övezze.
  • Az óvodai nevelés segítse elő a gyermekek személyiségének fejlődését, az egyéni képességek kibontakoztatását.
  • A nevelési és fejlődési hátrányokkal küzdő gyermekeket differenciáltan fejlesztjük, a részképességekben elmaradottakat szakemberek bevonásával felzárkóztatjuk, a szociális hátterek kompenzálására törekszünk.
  • Nagyobb gondot kellene fordítanunk a természet megóvására, a környezetvédelmi nevelésre, ehhez a zöld ünnepek egyfajta keretet biztosítanak számunkra.

 

A felsorolt nevelési elvek közül a környezetvédelemre való nevelést és a néphagyomány ápolását emelném ki és ezek tükrében annak fejlesztését, illetve fejlesztő hatását a 3-7 éves korú gyermekekre.

A környezeti nevelés helye a nevelésben

Az ismerkedés, a megismerés már a családi nevelés során elkezdődik, az óvodai nevelésben folytatjuk azt. Változatos lehetőségeket biztosítunk a tapasztalatszerzésre, az ismeretek bővítésére, minden esetben az életkori sajátosságokat szem előtt tartva. Az udvar az év minden szakában olyan színhely, ahol a gyermekek megfigyelhetik a természet különböző jelenségeit, élőlényeit. Az első hóvirág megjelenésétől a meggyfák virágzásán át a gyümölcsök begyűjtéséig, a falevelek lehullásáig, a természet elcsendesedéséig közvetlen közelről láthatják a változásokat. Természetesen a kertben élő rovarok, kis állatok élete is a gyermekek szeme előtt folyik. Óvodapedagógusi feladat ezekre a gyermekek figyelmét ráirányítani, a természet szépségeit megmutatni.

            Az udvar tehát nem csak a játék színtere. 2006. tavaszától itt ismerkednek a gyermekek a kerti munkákkal, amiben megfelelő szerszámokkal ők is részt vehetnek. A kora tavasszal nevelt zöldség- és gyümölcspalántákat a gyermekek ültetik ki a szabad földbe, folyamatosan gondozzák, gyomlálják a kis növényeket, természetesen óvónői segítséggel és a termést is ők gyűjtik be. A kisgyermekek nemcsak figyelemmel kísérik a növények fejlődését, hanem felelősséget éreznek irántuk. A növények ápolása gondozásra, türelemre tanít és a természet szeretetére szoktat. Ebben a folyamatban ismereteket szereznek a növények életfeltételeiről, fejlődésükről, látják munkájuk eredményét.

            A közelmúltban kialakítottunk egy gyógynövényes ágyást. A gyógynövényeket időben begyűjtöttük és a tél folyamán felhasználtuk: teát és potpourrit készítettünk belőlük, valamint a csoportszoba díszítésére is használtuk a mutatós, megszárított virágokat. A gyógynövények megismertetése, azok fogyasztása az egészséges életmód csíráit ültetik el gyermekeinkben.

Az udvar hátsó részén komposztálásra alkalmas helyet alakítottunk ki. A komposzt készítésében a gyermekek aktívan részt vesznek. A szerves hulladékot felnőtt segítségével viszik ki, és az elvégzendő munkákba is bekapcsolódnak. Tavasszal, a Föld napján a kinyitott komposzt friss földjét a kertész segítségével átszitáltuk és a dísznövényeket átültettük. Ez a munka több szempontból is értékes. A komposztba kerülő anyagokat meg kell ismerni, ki kell válogatni adott szempont szerint (a gesztenyefa levelét nem vegyítjük össze a cseresznyefa levelével). Ekkor nemcsak a válogatást gyakorolják, hanem ismereteket is szereznek a különböző anyagok tulajdonságairól, méreteiről, formáiról, ok-okozati összefüggéseket fedezhetnek fel.

            A környezetvédelmi nevelés részeként a szelektív hulladékgyűjtést tűztük ki célul az elmúlt évben. Többszöri próbálkozás után nyílt lehetőségünk a szelektív hulladékgyűjtő konténerek megrendelésére és azok praktikus használatára. Átgondoltuk, hogy óvodánkon belül melyek azok a hulladékok, amelyeket szelektíven tudnánk gyűjteni és a továbbszállításuk sem okoz gondot. Így esett választásunk a kék, szürke és sárga, óvodásoknak megfelelő méretű konténerekre. A szelektív gyűjtés kapcsán kerületi bemutatót is szerveztünk a Víz világnapja alkalmából. Egy közös nagy játék és kísérletek keretében tevékenykedhettek óvodásaink. Szeptember óta már a szülőkkel együtt gyűjtjük szelektíven a hulladékot, és mindez jó hatást gyakorol a gyermekekre is, hisz érzik és tudják, hogy közös célért dolgozunk.

Néphagyományőrzés, népszokások kialakítása

Régen a gyermekek nevelése a több generáció együttéléséből adódóan nem csak a szülők feladata volt. A nagyszülők, dédszülők a saját gyermekkorukban játszott játékok továbbadásával nemcsak szórakoztatták, tanítgatták unokáikat, hanem egyben lehetővé tették ezeknek a játékoknak a megőrzését is. Így történt ez a dalok, a mondókák, a szokások esetében is. A hagyományok apáról fiúra szálltak, megőrzésük, fennmaradásuk természetes módon történt.

            A családok mai szerkezete, életformája nem teszi lehetővé, hogy a hagyományok ilyen formában öröklődjenek, ezért programunk vállalkozik a feledésbe merült népszokások, hagyományok, tevékenységek, játékeszköz-készítések felelevenítésére. Ezzel gazdagodik, színesedik a gyermekek élete, bővül a nevelés eszköztára. Régen az emberiség szinte együtt lélegzett a környezetével, a legfontosabb törvényszerűségeket a természetből merítette. Tudása nem volt elvont, hanem gyakorlati tapasztalatok és a hozzájuk tapadt szokások formájában őrződött meg.

Néphagyományőrző tevékenységek tartalma

Játékidőben a szűkebb környezet, az óvodai csoportszoba, az udvar, majd a tágabb környezet motiválja a gyermekeket a maga természetes anyagaival, eszközeivel, bútoraival, játékszereivel. Ezek állandó jelenléte biztosítja a motivációt a cselekvésre. Eddig is bőven válogattunk a népmesék, népdalok, gyermekjátékok anyagából, de programunk ennél többet szeretne. Nemcsak a jeles napok tevékenységeit öleli át, hanem állandó, mindennapi tevékenységet tervez. Ennek keretét a környezetvédelmi nevelés alapján az évszakok adják, amely munkánkat tartalmilag és időben egységbe foglalja.

            Helyi adottságaink - a természet tapintható közelsége (kertek, udvarok, legelők, rétek, erdő, tó stb.), évszakonkénti változásai hagyományápoló tevékenységekkel bővülnek. Pl. szüreti mulatságok, mézeskalács gyúrása és díszítése, karácsonyi gyertyaöntés, Luca-búza vetése, Márton-napi lámpások, adventi koszorú, karácsonyi ajándék- és farsangi maszkok, anyák napi és karácsonyi ajándékok, pünkösdi koszorú készítése, húsvéti tojásfa díszítése.

            A természetes anyagok beszerzése, gyűjtögetése lehetőség szerint a gyermekek bevonásával történik.             Termések: kukorica, makk, gesztenye, csuhé stb. Növények: nád, sás, gyékény, szalma, vessző stb. Állati eredetűek: gyapjú, toll, méhviasz, bőr stb. Textíliák: fonalak, spárgák stb.

A külvárosi környezetben nincs lehetőségük a gyerekeknek az állati eredetű anyagok gyűjtésére, hanem mi, felnőttek vásároljuk azokat és így kerülnek feldolgozásra.

Az óvodában játszható énekes népszokások

Azok az énekes népszokások fordulhatnak elő az óvodában, amelyek megfelelnek a gyermekek életkori sajátosságainak, kapcsolódnak az évszakok változásaihoz, az évente visszatérő naptári ünnepekhez. A játék öröme, egyedi íze az, ami indokolja ezeknek az énekes népszokásoknak az éltetését.

            Lucázás. A gyermekek kis poharakba búzát vetnek, hogy majd hazavihessék a család karácsonyi asztalára. A fiúk szobáról szobára járnak, kisebb farönkön ülve „kotyolnak”, mondják mondókáikat, jókívánságaikat, énekelnek. A kapott ajándékokat tarisznyájukba gyűjtik.

            Pásztorjáték. A nagyobb gyermekek pásztorjátéka része lehet az ünnepre való készülődésnek, fokozva a várakozás örömét. Karácsonykor csoportról csoportra járnak, énekléssel köszöntik az óvoda gyermekeit, felnőttjeit. Karácsonykor hagyományosan pásztorjátékkal lépnek fel a nagycsoportosok.

            Farsang. Az előkészületekhez hozzátartozik a télcsúfoló dalok, tréfás mondókák éneklése, mondogatása, ami a farsangon folytatódik. Elkészül a „kiszebáb” is, amit a farsangi mulatság végén elégetnek. Én inkább a közeli patakban dobnám, mert nem igazán szerencsés ötlet egy ruhás „asszonyt” elégetni még akkor sem, ha személytelen. Ez a tél elűzését, a tavasz várását jelképezi. Farsang napján a gyermekek jelmezekbe öltözve „mulatnak”.

            Komatálazás. Népszokásból lett gyermekjáték. A „komatálban” finom falatok vannak, pl. közösen sütött pogácsából kóstolót visznek a többi csoportnak, akik viszonozzák a figyelmességet. A közös játékkal barátságot kötnek.

            Pünkösdölés. A játék egy vagy több csoport részvételével „lovasversennyel” pünkösdi királyt választanak, vagy a lányok „házról házra” járnak köszöntésüket, jókívánságaikat elmondani: ez a pünkösdjárás. A pünkösdi király a lovasverseny győztese lesz, a pünkösdi királyné a lányok közül a legkisebb lesz, akinek barátnői kendőt tartanak sátorként a feje fölé, közben rózsaszirmokat hintenek szét. Csoportról csoportra vonulnak, köszöntésükért ajándékot kapnak.

Ezek a tevékenységek erősítik a gyermekekben a közösségi érzést, a természet mintái alapján tanulják meg helyüket a családban és a kortárs csoportokban.

Programunkba az érzelmi nevelés fejlesztésén keresztül munkálkodunk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségű felnőttekké váljanak gyermekeink. A mai rohanó világban hiányzik az emberekből az egymásra figyelés, és ez a családban is megjelenik. Több olyan programot is szervezünk óvodánkban, amelyen szülő-gyerek kapcsolat elmélyülhet, bensőségessé válhat.

A gyerek- gyerek, illetve gyerek-óvónő, vagy gyerek-szülő viszonyát az együttes tevékenységek élményei határozzák meg. Ennek tudatában alakíthatjuk a gyermekek érzelmeit – a kíváncsiságot, a rácsodálkozást, a felfedezést, a sikert, az aktivitást - a néphagyományőrzés a természetszeretet hatásrendszerével tudatosan ébren tartja, fejleszti. Az esztétikai érzelmek alakításában a harmonikus környezet a népművészeti alkotások nyújtotta élményekre épít.

Csoportszobai tevékenységként a karácsony előtti időszakban igazi kis fazekasműhelyt alakítottunk ki, ahol agyagból formálhatták meg gyerekeink a karácsonyi ajándékokat, illetve a nekik tetsző kis tárgyakat. A szülőkkel közösen munkadélutánt tartottunk többször is, és így készültek el a fellépéshez szükséges fejdíszek is, amit a lányok szívesen viseltek.

Hogyan fogadhatná el az a kisgyerek a másságot, ha Őt a saját családja nem érti meg? A gyerek akkor fejlődik (fejleszthető,) „ha szeretve érzi magát” (Gordon), mert elfogadjuk olyannak, amilyen. Óvodánk integrált óvoda, amely teret enged egy hallássérült és egy látássérült kisgyermek nevelésére. A szülők először nehezen fogadták el a másságot, ezért olyan tevékenységeket szerveztünk, ahol rácsodálkozhattak az átlagtól eltérő képességű gyermekekre. A természetes elfogadás a velük való együttélés képessége csak akkor válik belsővé, ha azt kora gyerekkortól „gyakoroltatjuk”. Ugyanakkor bármilyen fogyatékossággal rendelkező gyerek csak akkor tud egészséges lélekkel együttműködni – és nem elszigetelődni – a társakkal, ha megszokja a nyílt kommunikációt.

A csoportban bevezettük a gyermekek születésnapi köszöntését, amely számukra várva várt eseménnyé vált. A gyerek így a középpontba kerül, a társai ráfigyelnek, vele törődnek, őt ünneplik. A szülőkkel közösen elfogadott köszöntési mód, a vidám ünneplés, az érzelmi szükségletek kielégítését szolgálja. Az érzelmi kötődés elmélyítését szorgalmaztuk az édesanyák ünnepnapján. A közös szereplést lecseréltük az egyénileg köszöntött ünnepléssel, hogy ne a szereplésre koncentráljon a kisgyerek, hanem újra átélje a bensőséges érzést, amikor édesanyja csak rá figyel, csak vele foglalkozik és érezheti az anyai öl melegét.

Siklódi Melinda
Cinkotai Huncutka Óvoda, Budapest XVI. kerület
Megjelent: A Kisgyermek 2009. III. évfolyam 5. szám