Az evés mostohatestvére

Mit és mennyit igyon gyermekünk? Mennyi lehet az elég? A családnak mi a szerepe az étkezési szokások kialakításban? Mit tegyünk az óvodában, hogy eleget igyanak a gyerekek?

Az egészség érték

Evidenciának tűnik, de gondoljuk végig! Vajon a hétköznapokban is úgy éljük-e az életünket, úgy neveljük-e a gyermekeinket, mintha ez valóban magától értetődő lenne? Ugye, hogy nem. Persze, nem tehetünk róla, hiszen mi nem ebben a szemléletben nőttünk fel. Senki nem foglalkozott azzal, hogy valóban tudjuk, mennyire fontos megvédenünk azt, ami kezdettől fogva a miénk, ha pedig már csorba esett rajta, épp csak arra figyelünk, hogy helyrehozzuk a kárt, de a továbbiakban éppen úgy nem figyelünk magunkra, mint azelőtt. A felnőtt lakosság nagy része soha még csak nem is hallott az egészségnevelésről, nemhogy részese lehetett volna. Ez azonban úgy tűnik, a jövőben talán másképp is lehet.

Szerencsére napjainkban már a pedagógusképzések és a civil egyesületek is egyre több gondot fordítanak arra, hogy a felnövekvő generáció megtanulja megvédeni egészségét. Így találkoztam én is e témával az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, ahol óvodapedagógusként diplomáztam. Az egészséges életmód és az óvodai étkeztetés címmel írtam szakdolgozatomat, melyben azzal foglalkoztam, hogy az óvodai étkeztetés minden hiányossága mellett a szülők és a pedagógusok közös munkával hogyan nevelhetik a gyermekeket az egészségük megőrzésére. Ha a felnőttek jól megválasztott pedagógiai eszközökkel, személyes, jó példával, beszélgetéssel, magyarázattal, dicsérettel, buzdítással a gyermekben ki tudják alakítani az egészséges táplálkozás igényét, az már magában foglalja az egészségnevelés további területeit is, hiszen máris elkezdték kialakítani az egészség fogalmát, sőt, az egészséget értékként fogalmazzák meg, és kezdik bevezetni a szocializáció során fejlődő gyermeki értékrendbe. Ez a munka azonban – ahogy a nevelés többi területe is – nem lehet elég sikeres a hatékony szülői és pedagógusi közreműködés nélkül.

Mennyi lehet elég?

Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás. Kevesen tudják, hogy egy óvodáskorú gyermek napi folyadékigénye nagyjából másfél-kettő liter. Meglepően hangzik, hiszen általánosan elterjedt információ, hogy egy felnőttnek napi 2-3 liter folyadékra, és igen különös, hogy egy ötévesnek majdnem ugyanennyi mennyiségre van szüksége. Az orvosok és az egészségügy e területén dolgozók azonban jól tudják, hogy a gyermek testtömege szerinti folyadékfogyasztása nem egyenesen arányos a felnőttek súlyához viszonyított folyadékszükséglettel. Mennyi folyadékra van szüksége a gyermekünknek? Ez könnyen megtudható az alábbiak szerint. A testsúly első 10 kg-ja 100 ml/ttkg, a második 10 kg-ja 50 ml/ttkg, minden további kg-ja 20 ml/ttkg. Eszerint tehát egy 21kg-os gyermek egy napi folyadékigénye=10*100 ml + 10*50 ml + 1*20 ml= 1520 ml. Ez a mennyiség csak akkor elegendő, ha csemeténk egész nap nyugodtan ül egy kellemes hőmérsékletű szobában. De lássuk be, ez igen ritka. Tehát különböző okokból, melyek közel sem ritkák, mint például fizikai aktivitás, felfokozott hangulat, meleg idő, láz, hasmenés, tovább növekedhet ez a mennyiség. Mivel a gyermekeknek testtömegükhöz képest nagyobb a bőrfelületük, mint a felnőtteknek, így szervezetük nagyobb mértékben veszít vizet a párologtatás által és vízháztartásuk is labilisabb, így nekik több és rendszeresebb folyadékpótlásra van szükségük. Egy 3-6 éves gyermek vízforgalmának alapját a felvétel és a leadás egyensúlya adja. A víz bevitele a szervezetbe történhet közvetlen vízfogyasztással, szilárd táplálékkal, és az anyagcserével is termelődik a szervezetben víz. A leadás a vesén, a bélcsatornán, a bőrön és a tüdőn keresztül történik. Ezen egyensúly felborulása esetén az életkortól, testtömegtől és a kiszáradás mértékétől függően mielőbbi beavatkozások szükségesek. A felvételt különböző módokon befolyásolhatjuk. A közvetlen vízfelvételt növelhetjük a gyakori kínálgatással. A szilárd táplálékkal való folyadékbevitelt fokozhatjuk a minőségi alapanyagokból készült levesekkel és főzelékekkel.

A család szerepe, az édesanya példaadása

A megfelelő szokások kialakításában elengedhetetlen a család, elsősorban az édesanya helyes viselkedése. A gyermeknek elmondhatjuk százszor is, hogy fogyasszon elegendő folyadékot, kínálhatjuk többször is, ha tőlünk nem azt látja, amit tőle elvárunk, nagyon megnehezítjük a dolgot, viszont könnyen sajátjává teszi a jó szokást, ha a szüleitől látja a követendő példát. A legfontosabb tehát az, hogy mi magunk is egészségesen éljünk, és elegendő folyadékot, elsősorban vizet fogyasszunk. Fontosnak tartom hangsúlyozni a víz szerepét.

Kicsi babák anyukái gyakran panaszkodnak, hogy gyermeküket hiába kínálják vízzel, nem fogadja el a gyermek a cumisüveget, de ha édes bébi ital, gyümölcslé, vagy tea van az üvegben, bizony mindet kiissza. Ha belegondolunk, ez ebben a korban teljes mértékig érthető, hiszen a kisbaba az első táplálkozásaikor az édes illatú anyatejet keresi, és sokáig nem is találkozik más ízzel. Vonzódásunk az édes íz felé tehát születésünktől kezdve adott, azonban a folytatás az édesanyán is múlik. Ha a gyermek nem fogadja el a vizet, kívánatosabb neki korának megfelelő gyümölcs levét adni, mint megkockáztatni a kiszáradását, de néhány apróságra mégis érdemes lehet odafigyelnünk. Célszerű a gyümölcsleveket vízzel hígítva adni a babának, majd a víz mennyiségének fokozatos növelésével átszoktatni a vízivásra. Mindenképpen be kell tartani az üvegen is feltüntetett utasítást, miszerint a babák fogának árthat a gyümölcsök sav- és cukortartalma, ezért ne hagyjuk, hogy a gyümölcsleves cumisüveget használják a babák játszó cumi helyett, és nem szabad elfeledkeznünk a gyermek fogainak megmosásáról sem, szerencsés, ha hozzáadott cukortól mentes leveket tudunk vásárolni.

Nagyobb gyermekeknél is oda kell figyelnünk, hogy a gyermek elsősorban vizet fogyasszon, rostos vagy szűrt gyümölcsleveket kínálhatunk, de ne túl gyakran, és lehetőség szerint magas gyümölcstartalmú, jó minőségű ital legyen. Keveseknek tűnik fel, hogy ezek a gyümölcslevek is nagyon sok cukrot tartalmaznak. A szénsavas üdítőitalok fogyasztását nem javasolják a szakemberek, mivel a szénsavas üdítők savanyúságát foszforsavval szabályozzák, ami a szervezetben megköti a kalciumot, így az nem tud felszívódni, pedig a fejlődő csontoknak elengedhetetlen szükségük van a kalciumra. Azt talán nem is szükséges leírnom, hogy a gyermekek számára semmilyen körülmények között nem megengedett a kóla, a kávé, a koffein tartalmú (fekete és zöld) teák, az energiaital és az alkohol fogyasztása. A koffein tartalmú italok gyermekekre és felnőttekre egyaránt káros hatásúak. A koffein ugyanis erős izgalmi állapotot okoz, amely egyféle szívritmuszavarhoz vezethet, növeli a vér koleszterintartalmát, továbbá egy Khulman nevéhez fűződő kutatás kimutatta, hogy a koffeinnek olyan génállományt leépítő hatása van sejtjeinkre, mint a röntgensugárnak. Az alkohol káros hatásai jelentkezhetnek a májproblémákban, a szívpanaszokban, okozhatja az idegrendszer és a hasnyálmirigy kóros működését, a gyermekek fejlődésében történő erős visszaesést.  E témában kiemelten fontos a szülői példamutatás. Ha jobban belegondolunk, gyermekeinkbe már kicsi korukban beleneveljük az alkoholfogyasztás példáját. Hiszen láthatja, hogy a felnőttek alkohollal koccintanak, és ez egy tiltott, jó dolognak fog tűnni számára, hiszen ünnepi alkalmakkor a szülei megdicsérik a nedű izét, melyből ő sosem kaphat. A „játszásiból” alkoholivás, akármilyen rosszul is hangzik, a szülő támogatásával történik, mikor puszta jóakaratból, alkoholmentes pezsgőt vásárolnak csemetéjük számára.

A reggelinél elfogyasztott folyadék minőségén is sok múlik, hiszen a tej fontos vitamin- és ásványianyag-forrás a gyermekek fejlődő szervezetének. Kiemelkedően sok benne a B₂, B₁₂, B₆ vitamin, a kalcium, a foszfor és a szelén. Ezek nagyon fontosak a gyermekek csontozatának és idegrendszerének egészséges fejlődéséhez és az anyagcsere-folyamatokban is kiemelt szerepük van. Ezzel szemben a gyümölcsteák csupán egy kevés C-vitamint tartalmaznak, mely azonban hő hatására elveszíti vitaminhatását, ezen kívül rengeteg felesleges cukrot és savat visz be a szervezetbe, ami plusz kalóriát jelent, és a fogakra is igen káros.

Az óvodában

Az óvodáskorú gyermekek hétköznapokon idejük jelentős részét az óvodában töltik, így elengedhetetlenül fontos, hogy itt is megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékhoz juthassanak. Lényeges, hogy egy óvónő felismerje a kiszáradás tüneteit, mert a kisgyermekeknél ez igen gyakori kórkép. Nemcsak hasmenés, lázas betegségek során merül fel, hanem – mivel a gyermekek könnyen megfeledkeznek arról, hogy inniuk kellene – melegben, vagy hosszabb fizikai aktivitás során könnyen veszítenek szervezetükből számukra jelentős mennyiségű vizet. Ez a veszteség már elég jellemző tüneteket produkálhat. Fáradtság, koncentrációs zavarok, levertség, kedvetlenség, beesett szemek, bevont nyelv, komolyabb esetben akár szédülés, hányinger, idegesség, ingerlékenység, görcskészség, remegés is előfordulhatnak. Ha tehát a gyermek szokatlanul nyűgös, kedvetlen, érdemes lehet megpróbálni egy kicsit magunk mellé venni, miközben beszélgetünk vele, hogy mi a baj, mi történt, mi bántja, közben folyadékkal is kínálni, mert előfordulhat, hogy nincsen különösebb lelki oka az ő levertségének, hanem a felborult vízháztartás okozza a gondot. Nagyon nehéz lenne minden gyermekkel egyesével foglalkozni még az itatás szempontjából is, hiszen csak ez az egy feladat egész napra lekötne egy felnőttet. Ezért érdemes lehet olyan megoldásban gondolkodni, amely az egész csoport szempontjából megfelelő lehet. A csoportszobában célszerű folyamatosan tartani kancsóban vizet, hogy a gyermekek mindig ihassanak az óvónő felügyelete mellett. Ugyanilyen szempontból érdemes az udvarra is kivinni vizet és poharat, főleg mikor már melegszik az idő. Természetesen itt is hangsúlyoznom kell az óvónői figyelmesség elengedhetetlenségét, hiszen a folyamatos ivási lehetőséget kihasználva néhány gyermek csak azért iszik sokat, hogy aztán kimehessen a mosdóba, akár tevékenység ideje alatt vagy alvás helyett. Ugyanakkor néhány gyermeknél előfordulhat, hogy elfelejt szólni, hogy szomjas, tehát a folyamatos ivási lehetőségen kívül az étkezéseknél és udvari játék előtt célszerű mindenkit egyszerre vízzel kínálni.

Játékidőben is érdemes szem előtt tartani az egészséges életmódra nevelés szempontjait. A szabad játéktevékenység alatt a babakonyhában a szerepjátékok folyamán a babákat kínáljuk meg vízzel, és figyelmeztessük a játszó gyermeket, ha a baba ebédjénél nem gondol erre.

A tevékenységbe integráltan is lehet érinteni ezt a fontos témát. A gyermekek számára nagyon érdekes és hasznos téma a víz. Akár egy egész héten át, minden tevékenységet lehet a víz témája köré szervezni, így megismerhetik népszokásainkon, dalainkon, meséinken keresztül, hogy a víz milyen fontos volt régen is, és ma is. A csoportszobában lévő növények locsolásakor felhívhatjuk a figyelmüket, hogy akár a növényeknek, úgy nekünk is milyen nagy szükségünk van a vízre. Mesélhetünk nekik a víz körforgásáról, ha van rá lehetőség, elsétálhatunk valamilyen természetes vízhez, megnézhetik, hogy mennyivel másabb színű és szagú a víz, ami a folyóban, tóban van, mint az, amit a csapból engedünk, elmondhatjuk nekik, hogy a folyóvizet nem szabad meginni, mert az nincsen még megtisztítva. Megbeszélhetjük velük, hogy miért egészségesebb tiszta csapvizet inni, mint cukros üdítőt. Megvizsgálhatjuk a gyermekekkel, hogy hányféle módon lehet felhasználni a vizet, és a környezeti nevelés jegyében arról is kell a gyermekekkel beszélni, hogy hogyan óvhatjuk meg a vizeinket.

Gyermekeink és talán saját magunk is megtanulhatjuk jobban tisztelni vizeinket és saját egészségünket. Ez a munka korántsem könnyű, hiszen továbbadni azt az életmódot, amit mi is csupán szeretnénk igazán magunkénak vallani, igen nehéz, hiszen mi nem ebben nőttünk fel, nem tudjuk átkódolni gondolkodásunkat egyik percről a másikra, de ha belátjuk ennek valódi fontosságát, azt gondolom, talán könnyebben váltunk mi is egy egészségesebb életmódra. Hiszen gondoljunk csak bele, egy kismama mennyi mindent megváltoztat életmódján azért, hogy születendő gyermeke egészséges legyen, és jól fejlődjön. Nem könnyebb-e megélni úgy a változást, mikor már nem egy pocakban növekvő kis lényért, hanem az angyalian kacagó, mindenki másnál fontosabb szemünk fényéért tesszük meg. Én úgy gondolom, ez minden fáradtságot megér. A remény, hogy gyermekeink egészségesebben nőhessenek fel, és hosszabb, jobb minőségű életet élhessenek.

Kovácsné Gémesi Mária - részlet egy szakdolgozatból, AVKF)
Megjelent: A Kisgyermek 2009. III. évf. 2. szám