Egzotikus állatok az óvodában, az iskolában, a családban

Egyszer minden óvodás gyermek életében eljön az a nap, amikor iskolába megy. Nem volt ez másként a Tesz-Vesz Óvoda Piros csoportjának néhány „házi botsáskájával” sem.

Óvodából iskolába mentek a botsáskák

Minden január elején kezdődött, amikor a lányom, aki már nyolc és fél éves, második osztályos kisiskolás, visszalátogatott az óvodába. Dalma nagy érdeklődéssel szemlélte a téli szünetben született botsáskahadat. Óvodás öccse, Bubi büszkén mutogatta nővérének a botsáskabébiket egy nagyító segítségével.

Lányom sóvárgását látva, az óvó néni lelkesen bíztatta, hogyha szeretne, vihet haza a kicsinyekből, és otthon ő is próbálkozhat a kis botsáskák nevelésével.

Hát innentől kezdve nem volt megállás! Lelkesen vártuk, hogy a pici sáskák megnőjenek, megerősödjenek és kettesével párba állva, eljöjjenek hozzánk, valamint még lányom további öt-hat osztálytársához is, akiket addigra teljesen megfertőzött a „botsáskatartási láz ”.

A mi kisebbik sáskánk már kétszer levedlett, miközben a frászt hozta a családra, ugyanis vedlés közben két napig nem ettek, s mozdulatlanul, kitámaszkodva függeszkedtek az akváriumban. Azóta szerencsére már jól vannak, s míg növögetnek, közben sok tapasztalatot szerzünk a botsáskák életéről. Például volt olyan is, hogy letört egyiknek a mellső lába, ami aztán a következő vedléskor kinőtt! Alig várjuk, hogy kiderüljön, születnek-e majd nálunk is bébi botsáskák.

Addig is lelkesen gondozzuk őket, bízva abban, hogy nagy kárt nem tehetünk bennük és talán a hozzánk látogató többi ismerősnek is „kedvet” csinálunk a tartásukhoz.

Papp Ildikó
szülő
Tesz-Vesz Óvoda, Budapest
Megjelent: A Kisgyermek 2009. III. évf. 1. szám